2.fejezet

Itt a következő feji. i hope you like it...btw 2 komi után jön a következő fejezet.:) xx

Mikor mögöttem becsapták az ajtót hirtelen azt se tudtam, hogy mit csináljak...A zajok elcsöndesedtek körülöttem. Erre nem készültem fel. Meg sem néztem, hogy kikhez beszélek csak elmondtam a magam kis üdvözlő mondókáját.
- Üdvözlöm önöket, ma én leszek az utas kísérőjük, ha bármiben segíthetek akkor csak szóljanak. - szorítottam össze a szemem. Majd egy mosolyt erőltettem az arcomra.
-Ó...nekem bármikor, bármiben segíthetsz. - mondta egy mély, rekedtes hang. A pilláim atom gyorsasággal feszültek szét, a pupilláim kitágultak. Felismertem a hangot. Egy világsztár. Harry Styles. Ledöbbenve álltam ott előttük. Az One Direction előtt, akik nekem a világot jelentik. Se szó se beszéd átrohantam az utastéren a másik kijáratig ahol a személyzeti konyha volt. A fiúk csak nevettek rajtam. Persze nevessetek csak, még mit nem...Egy csengővel lehet jelezni, ha valamit akarnak. 5 perc után 1 csengetés. Remegő lábakkal léptem ki a kabinomból.
- Mit tehetek? - kérdeztem zavartan Nialltól aki a csengő kapcsolóját fogta a kezében.
- Ha te tudnád, hogy én mit tennék veled. - kacsintott rám. Én kapkodtam a fejem a tagok között.
- Szóval? - kérdeztem ismét.
- Hmm...csak meg akartuk kérdezni, hogy hány éves vagy. - mondta Niall. Erre a vele szemben ülő Zayn megrukta a térdét és szúros szemmel nézett rá. - Áuu.. Jól van, jól van. Nem a számát kértem el, hanem a korát akarom megtudni. - magyarázta tovább, mintha ott sem lennék.- szóval hány éves vagy?- fordult vissza felém.
- Ti-tizenhét. - hadartam halkan.
- Oké...csak ennyit akartam, mehetsz. - legyintett egyet a kezével. Én sarkon fordultam és amilyen gyorsan csak lehet kitipegtem a kabinomba. Hogy lehet ekkora tuskó? Könnybe lábadt szemmel zuhantam le az egyik székre és a tenyerembe temettem a kezem. Másnak hittem Niallt. Ő a kedvencem volt. Akkorát csalódtam benne. Denem eshetek itt össze. Az nem lenne hozzám méltó. Én ezt a szakmát választottam és még a legbunkobb embert a földön azt is el kell viselnem. A beszűrődő hangokat hallgattam.
*- Niall, miért vagy ilyen? Te nem ilyen szoktál lenni egy lánnyal. Szerintem megbántottad. Felismert bennünket, lehet, hogy rajongó, miért csinálod ezt? - kérdezte (azt hiszem) Liam.
- Nyugi. Nem csináltam semmi rosszat, meg kérdeztem, hogy hány éves. ennyi. - mondta Niall ingerűlten.* Aztán mást nem hallottam, mert ismét csengettek. Én kiléptem az ajtón.
- Igen? - mosolyogtam Zaynre, Liamra, Harryeés Louisra. Niallra rá se néztem.
- Csak egy szendvicset szeretnék kérni.- mosolygott rám Louis.
- Rendeben máris hozom. - végre ő normális. Gyorsan kiszedtem a hűtőből egy szendvicset és egy tányérra raktam, majd vittem is ki.
- Jó étvágyat hajoltam le az asztalhoz. De Louis pont Niall mellett ült úgyhogy át hajoltam Niall felett aki a fülembe suttogott valamit.
- Egyszer úgy is a karomban tartalak majd. - én ránéztem és szembe találtam magamat azokkal a kék szemekkel amikben teljesen elvesztem, de aztán észbe kaptam megigazítottam a ruhám.
- Hozhatok még valamit?
- Egyenlőre nem. Köszi. - mosolyogtak vissza rám. Mielőtt még beértem a kabinomba Niall tett egy megjegyzést.
- Jó csaj. -kuncogott. Annyira rosszul esett, mármint nem az, hogy azt mondta, hogy jó csaj, hanem, hogy egy kis nem is tudom minek néz, akit egyből megkaphat mert ő Niall Horan...a francokat, bármennyire is szeretném egem ugyan nem fog megkapni.
 Mivel 2 óra volt z útból az enyém ezért szépen elvégeztem, a dolgom. Kivittem amit kértek, válaszoltam a kérdéseikre, de Niallel soha nem vettem fel a szemkontaktust, aztán vége lett. Letelt a 2 óra és én végeztem. Kimentem a pilóta térbe...